Régóta

Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása. A tüdőszanatóriumok mellett kecske tenyészeteket tartottak és a kecsketej-kúra volt a gyógyítás legfontosabb része.

Amennyiben a tej szárazanyagát, zsírtartalmát és mint a legfontosabbat a kazein és savófehérje arányt tekintjük, úgy anyatejpótlásra a kecsketej a legalkalmasabb.

Belsőleg

A kecsketejet a tehéntej-cukorra allergiás betegek is fogyaszthatják. Kisebb mértékű nyáktermelést okoz a gyomor és a bélrendszerben és a gyomorfekélyes betegeknél. A tej a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad. A tehéntej – összetételéből és jellegéből adódóan – nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebb pelyhekben. Az alvadék a kecsketej esetében lágy, míg a tehéntej esetében keményebb – vagyis nehezebben emészthető. A tehéntej alvadék-pehely mérete 15-200 g, átlagosan 70 g, míg a kecsketej alvadékpehely 10-70 g között változik, átlagosan 36 g. Ezek a kisebb pelyhek könnyebben emészthetők. Ha az esszenciálisan-tehát az élet fenntartásának szempontjából- szükséges aminosavak könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre, az egy legyengült szervezet számára döntő fontosságú lehet.

Azonkívül a tejtermékek a savasító, illetve erősen savasító kategóriába tartoznak, ami alól csak a kecsketej és az anyatej a kivétel.

Külsőleg

A kecsketejben megtalálható a Q10 koenzim,és több mint 70 telítetlen zsírsav.

Elektrolit tartalma gyulladáscsökkentő, ezért külsőleg használva alkalmas a bőrallergia, ekcéma és kiütések enyhítésére.

Nemcsak magas az ásványi anyag tartalma, de megegyezik a bőr védőrétegében találhatóakkal, így a belőle készült szappanok mindennapi használat alatt sem szárítják a bőrt. Lúgos kémhatású, így visszaállítja a bőr normál PH- értékét.

Alacsony olvadáspontja miatt már 37 Celsius fokon behatol a bőr mélyebb rétegeibe és könnyen felszívódik.

Specializálni a gyógyhatást?

Nem nagyon ismerünk más olyan természetes növényi vagy állati hatóanyagot, amelyet szükségleteink szerint alakíthatunk. A kecske esetében ez egy  tudományosan bebizonyított lehetőség.
A kecskének az a tulajdonsága, hogy igényli a takarmány sokféleségét és ezért elfogyasztja a legkülönfélébb növényeket, lehetőséget ad arra, hogy speciális gyógytejet állíttassunk vele elő. E célból takarmányát olyan gyógynövényekkel kell kiegészíteni, amelyek hatóanyagait kívánjuk nagyobb mértékben a tejben megjelentetni. Például ha a kecskét parlagfüves legelőn tartják, akkor a lelegelt parlagfű allergén anyagaira ellenanyag képződik az állat vérében, ami a tejében is megjelenik.